A Nem csak egy kaland a 2014-ben megjelent Űrérzékeny lelkek folytatásaként fogható fel, de önmagában is jól olvasható és érthető történet. A cselekmény 1973-ban, Budapesten játszódik, amikor egy pszichiáterekből és biokémikusokból álló kutatócsoport az általuk kifejlesztett tudatmódosító anyagot teszteli, több kísérleti személy bevonásával. (A regény tudománytörténeti háttere a Szára István pszichiáter és munkatársai által az ötvenes-hatvanas években ténylegesen végzett kísérletsorozathoz kapcsolódik, néhány motívumot feldolgoz az akkoriban publikált orvosi szakirodalomból, de természetesen a valóságban semmiféle, a regényben említettekhez hasonló esemény nem történt.) A kutatócsoport tagjai részben az előző regényben már megismert szereplők: Aron Suler, a sztálini idők Moszkvájában hírnevet szerzett, majd bebörtönzött orosz-szovjet pszichiáter, aki rejtélyes körülmények között bukkan fel Budapesten; Nyírő és Gutmann magyar orvosok, és még több más személy. A csoporton belül feszültségek alakulnak ki, a szereplők eltérő céljai és (olykor önmaguk előtt sem világos) titkos, belső motivációik miatt.
A regényben mellékszereplőként feltűnnek a hetvenes évekbeli budapesti underground művészet egyes szereplői, egzaltált kulcsfigurái, hangsúlyozva a történet azon dimenzióját, mely szerint e kísérletsorozat a benne résztvevők számára messianisztikus kitörést jelentett a kommunizmus sivár és szürke valóságából, és valamiféle “kozmikus utazás”, “okkult megismerés”, illetve a vallási üdvözülés bizarr lehetőségét is magába foglalta.